A nagy erdőben, ahol a fák lombja ősszel aranyszínbe borult, élt egy apró, ám igen bátor mókus, akit Mandulának hívtak. Mandula kíváncsisága messze földön híres volt: folyton új kalandokat keresett, és mindenki tudta, hogy ha valaki tudni akar valamit az erdőről, Mandulához kell fordulnia.
Egyik napon, amikor az őszi szelek süvítettek, az erdő lakói szomorú hírt kaptak: a Nagy Tölgy, az erdő legöregebb és legbölcsebb fája megbetegedett. Az állatok kétségbeesetten tanakodtak, hogyan segíthetnének rajta, de senki sem tudta a megoldást.
Mandula azonban hallott egy ősi legendát, amely szerint létezik egy különleges varázslat, amely képes meggyógyítani a fákat. Ehhez meg kellett találni az Aranylevelet, egy varázslatos falevelet, amelyet csak a legbátrabbak találnak meg.
A mókus elindult, átvágott a lombokon, és szembeszállt az őszi széllel. Útja során találkozott egy bagollyal, aki figyelmeztette, hogy az Aranylevelet egy hatalmas szakadékon túl találhatja meg. Mandula bátorságát összeszedve átkelt a szakadékon, és végül megtalálta a ragyogó Aranylevelet.
Gyorsan visszatért a Nagy Tölgyhöz, és a levélből egy apró darabot helyezett a fa törzsére. Az Aranylevél fénye körbefonta a fát, amely lassan magához tért és újra életerősen zöldellt. Az erdő lakói örömmel fogadták a hírt, és Mandulát hősként ünnepelték.
Azóta Mandula minden ősszel újabb kalandokra indul, hogy segítse az erdőt, és tovább vigye az Aranylevél legendáját.
Vége