Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu a hegyek között, amelyet egy gyönyörű, mély tó vett körül. A falu lakói úgy tartották, hogy a tó mélyén különleges kincs rejtőzik, amelyet egy régi varázslat őriz.
Ebben a faluban élt egy kisfiú, akit Tamásnak hívtak. Tamás nagyon szeretett horgászni, és gyakran ült a tó partján, álmodozva arról, hogy egyszer rátalál a tó kincsére. Egyik nap, amikor Tamás újra a tó partján ült, különös dolgot vett észre: a víz felszínén egy halvány, aranyos csillogás tűnt fel, és egy apró, uszonyos lény bukkant ki belőle.
– Szia, Tamás! – szólította meg a kisfiút az apró lény, aki egy tómanó volt. – Te hiszel a tó kincsében?
– Igen, nagyon szeretném látni! – válaszolta Tamás lelkesen.
– Akkor gyere velem – mondta a manó, és a víz alá merült. Tamás bátorságot vett, és követte a manót, akinek varázsereje lehetővé tette, hogy lélegezni tudjon a víz alatt.
Ahogy egyre mélyebbre úsztak, egy hatalmas, csillogó kapu bukkant elő. A kapu mögött rejtőzött a tó kincse, amely nem más volt, mint egy gyönyörű, fénylő gyöngy, ami képes volt bárkit boldoggá tenni, aki tiszta szívvel vágyott rá.
Tamás megérintette a gyöngyöt, mire különleges fény töltötte el a szívét. Tudta, hogy ez a kincs nem csupán az övé, hanem az egész falué, és megértette, hogy a kincs valójában a boldogság ereje, amit megoszthat másokkal.
Tamás visszatért a faluhoz, és mindenkinek elmesélte a kalandját. A falu lakói örömmel hallgatták a történetet, és ettől a naptól fogva mindannyian tudták, hogy a boldogság igazán bennük rejlik.